Még a bemutató előtt 1,5 héttel kaptam meg a Huawei Mate40 Pro okostelefont, amellyel három rövid napom volt megismerkedni. Ez egy rendes teszthez nagyon kevés, de az első tapasztalataim máris összefoglalnám azért.
Az elmúlt évek Huawei sorozatait tekintve a Mate modellek mindig közelebb álltak a szívemhez, mint a P-széria tagjai. Nem azért, mert esetleg utóbbiak rosszabbak lennének (sőt), hanem mert a dizájn világ hozzám közelebb állt, illetve szeretem a valóban új, innovatív funkciókat, amelyeket mindig a Mate készülékek hoztak el.
Izgatottan mehettem egy nagyon esős, szeles, hideg napon is a Huawei budapesti irodájába, hogy egy privát esemény során megismerkedjek a Huawei Mate40 Pro készülékkel, illetve ennek végén át is vegyek egy demo modellt 3 napra.
Az első reakció a dobozban lévő készüléket nézve, hogy hűha, na ez méretes. Ez nem újdonság, a Mate modellek mindig nagyon voltak (a P-széria a kezdetben kifejezetten kicsi volt mellette, a P20 szériával modellekkel kezdett méretben is kiegyenlítődni a helyzet). A Mate40 Pro előlapja nagyjából ötvözi a Mate30 Pro lekerekedő kijelzőjét és a P40 Pro kétkamerás punch hole megoldását.
Ha a technikai oldalát nézzük a kijelzőnek, a 6,76”-os méret számszakilag is nagynak hat, még akkor is, ha amúgy csalóka, mert ez a két lekerekített ívvel együtt mért képátló. Sokak örömére, QHD felbontást kapott (1334×2772 képpont), bár nem igazán látható a mindennapi élet során jelentős különbség egy P40 Pro kijelzőhöz képest. Ez a modell is megkapta a 90 Hz-es képfrissítést, ami kevesebb, mint a konkurensek 120 Hz-es megoldása, cserébe viszont az AI kombinációval olyan üzemidőt hoz, mintha csak 60 Hz-es volna a kijelző, egyébként valóban nagyon gyors, reakciókész a kijelző, a fényereje nagyon jó, a színek szépek, jó ránézni a telefonra.
A meglepetés mondhatni a hátlapon jön, hiszen a Space Ring névre keresztelt kamera sziget hatalmas, illetve tényleg egyedi, jól néz ki, mivel középre került, nem billeg úgy a telefon az asztalon sem. Még a pre-briefing közepén kölcsönkértem a Huawei egyik szakértőjének Mate30 Próját, ami ott volt előtte az asztalon, hogy élőben lássam a méretkülönbséget a két kamerasziget között. HATALMAS. Tényleg jóval nagyobb. A középső, Leica feliratot tartalmazó körlap részben dizájn célokat lát el, másrészt viszont egyszerűen szükség volt a nagy helyre alatta a kamera rendszernek, hiszen nem csak a piac legnagyobb szenzorjai vannak benne, hanem például periszkópikus zoom lencserendszer is.
Az üveg hátlapból a “szürke” árnyalatút kaptam kézbe, ami igazából egy matt felületű, valóban fehéres, szürkés árnyalatú, de igazából a szívárvány minden színében pompázik ahogy kézben tartjuk.
A nagyobb csodák a hátlap alatt kezdődnek, hiszen újra rátaposott az innovációs pedálra a Huawei. Talán az utolsó saját fejlesztésű chip került bele (talán nem), a Kirin 9000. Sajnos ennek pontos teljesítményéről pontos számadatot nem tudok egyelőre adni, mivel a Huawei kiadta, hogy a bemutató előtt még csak telepíteni sem lehet rá benchmark programokat (sőt, addig nekünk még az SoC specifikációs részleteit sem árulták el). Ami viszont kiderült a hétköznapi használat során, hogy ma már egy flagship esetén nem kell tartani a teljesítmény problémán (a Kirin 980-as P30 Pro telefonom 1,5 év után is hasít). A 8 GB RAM és a 256 GB háttértár mérete ma már általános, nem kiemelkedő. Valószínűleg sok értelme nem is lett volna emelni, a 12 / 512 GB-os opció egyelőre abszolút feleslegesnek hat, mondhatni a mobilpiacon megállt a memória és háttértár mennyiségének évenkénti növekedése, duplázódása.
Érdemes szót ejteni az akkumulátorról, ami 4400 mAh. Két napig használtam a telefont egy feltöltéssel, csak az utolsó nap reggelén kellett feltöltenem, igazából hasonló teljesítményt nyújt, mint a P30 Pro és a Mate 30 Pro esetén a telep. A töltési lehetőségek azonban rendkívül kiemelkedőek. A dobozban új SuperCharge töltő és kábel található meg, amelyek segítségével 66 wattos töltés érhető el. A 4%-ig merített telefon 20 perc után 50%-on volt, 50 perc után érte el a 100%-os töltést, úgy hogy közben nem melegedett 36 fok felé a készülék. A vezeték nélküli 50 wattos töltési lehetőség is kiemelkedőnek tűnik, igaz ehhez egyelőre valószínűleg nem lesz Európában tartozék, csak a kínai felhasználók élvezhetik ezt.
A Mate40 Pro melegedése 66 wattos töltés során a CAT S61 FLIR hőkameráján keresztül:
Android 10-zel, de EMUI 11-gyel érkezett a Huawei Mate40 Pro. Ennek felülete sok újdonságot nem tartalmaz, inkább minimális módosulásokat. Cserébe viszont nagyon gyors, nagyon pörgős, de mit várna az ember egy 1200 eurós telefontól, ha nem ezt.
Az egyik szoftveres újdonság, ami nekem nagyon tetszett, az AOD után érkező EOD. A készenléti képernyőn csak akkor jelenik meg a beállított AOD felület, ha a telefon érzékeli azt, hogy ránéztem. Ezzel az üzemidőt növeli és az elhasználódást csökkenti.
A telefonok fontos pontja a kamera. Ebből a szempontból az általános fotózást tekintve a P40 Pro szintjét hozta a telefon, ami nem meglepő, a főszenzor és a zoomoláshoz szükséges rendszer is azonos. Ami újdonság, a Cine Camera második generációja. Nappal és éjszaka is elég korrekt képeket tudtam készíteni vele a rövid, 3 napos teszt során.
A videózásban igyekszik azonban előrelépni a Huawei, itt jók az újítások. Egyrészt van egy nagyon jól működő tárgykövetés, a telefont egyhelyben tartva, megjelölve a követendő tárgyat, kiváló mértékben tudja a képet fókuszálni és igazítani arra. Mellé kapott egy erős stabilizálást, így például séta közben kézből videózva szinte ki tudja zárna mozgás nagyját – igaz, az össz videós minőség ilyenkor csorbul.
Ami sokaknak hasznos lehet, az a videós összeállítás készítő megoldása a rendszernek. Én pl. pont akkor hirdettem meg az autómat, amikor nálam volt a telefon. Ekkor gondoltam, hogy nem csak körbefotózom az autót a Mate40 Próval, hanem kipróbálom ezt a videós funkciót is. A lent látható videó működését úgy kell elképzelni, hogy kiválasztottam a sablont a kamera appban, majd beálltam szembe a kocsival, megnyomtam a felvételt és jelezte a telefon meddig maradjak úgy, egyhelyben – kb. 4 másodpercig. Utána átmentem a következő szögbe, beállítottam, vártam pár másodpercet és így tovább, összesen ötször. Mire a végére értem, csak a mentésre kellett nyomnom, a zenét a telefon adta hozzá, illetve a videón látható mozgásokat, áttűnéseket is automatikusan az EMUI 11 végezte el. Igazából valószínűleg én magam sem csinálta volna videót az autó eladásához, ha nem lett volna egy ilyen opció a telefonban.
A Mate40 Pro telefonnal több szoftveres újdonság is jött, ilyen a Petal Maps navigációs szoftver és a Huawei Docs is, viszont ezek még nem voltak elérhetők amikor a Mate40 Pro nálam volt, így még nem tudtam ezeket kipróbálni ekkor.
A Huawei-től kaptam egy ígéretet, hogy később rendes teszt időszakra is visszaküldik még a Huawei Mate40 Prót, hogy valóban lehetőségem legyen majd tesztelni. Addig pedig örültem, hogy már a bemutató előtt kipróbálhattam.
Az első benyomások abszolút pozitvak, nagyon jók voltak az előrelépések, illetve tetszik a dizájn is. Nyilván, nincs Google támogatás, ez már nem újdonság mostanra, magas az árcédula (1200 euró – mostani árfolyammal jobb nem kiszámolni). De ez a Huawei igazi nagy dobása 2020-ra.
