A Huawei P40 és P40 Pro a lehető legnehezebb környezetben próbál helytállni, erős szembeszéllel. Páros tesztemben bemutatom egymás mellett a Huawei P40-et és a P40 Prót.
Az év elején még úgy gondoltam, hogy a Huawei P40 szériát elsősorban egy dolog fogja hátráltatni, a GMS hiánya, amely még sokaknak szükséges lehet, de összességében ezen túl lehet lépni. Február 28-án megérkezett a meghívó a Huawei párizsi sajtóeseményére, ahol újból a helyszínről láthatnám a széria debütálását. Pár nappal később jött a hír, hogy a koronavírus járvány terjedése miatt előfordulhat, hogy nem lesz út, online lesz a bemutató. Még pár nap és hivatalos lett, hogy törölték a személyes eseményt. Mire eljött március 26. és a P40 széria debütálása, a légi közlekedés már kezdett leállni, itthon az iskolák zárva, Franciaországban a járvány már tombol. Bár március elején még az volt a baj, hogy 335 forintba kerül egy euró, a P40 széria debütálásakor a kérdés inkább az volt, hogy melyik órában éri el a 360 forintos szintet. Ezzel együtt hirtelen állások szüntek meg, komplett ágazatok kerültek csődközelbe és Győrfi Pál azt kérte, hogy maradjon mindenki otthon. Eljött a bemutató és megtudtuk, hogy a P40 ára 287 ezer, a P40 Pro ára 395 ezer forintos szinten nyit. Szóval hogy összegezzük, nincs GMS, helyette van világjárvány és egy kialakuló gazdasági válság és az árfolyamkülönbség miatt feltolt árazású felsőkategóriás duó. Ha pozitívan akar a Huawei hazai képviselete hozzáállni, csak ezt mondhatják: Innen szép nyerni.
Bár már a bemutatót úgy néztem itthon a tévén, hogy mind a két készülék a kezemben volt ekkora (köszönet érte a Huawei-nek), mégsem siettem el a tesztet, szándékosan. Egy hónapig használtam a két modellt, hogy megpróbáljak kellően átfogóan véleményt alkotni.
A P széria evolúciója tovább tart, ez már szemből is látszódik. A P40 Pro kijelzője 6,58”-os lett, 1200×2640 képponttal. Ami ennél is fontosabb, hogy az OLED panel már 60 Hz helyett 90 Hz-en üzemel és bár oldalra lekerekített a kijelző, csak annyira mint a P30 Pro esetében is, nem kapta meg a Mate 30 Pro Horizon Display megoldását. Cserébe az előlap már nem csak oldalt, hanem alul is felül is ívelődik. A kijelző nem, de az azt borító üveg rádomborodik az ívekre, ezzel még szebbé téve a készüléket, mellette pedig tovább növelve a rettegést, hogy vajon ha leesik a telefon, akkor lehet-e menni a fizetős javításra, vagy sem. Saját vélemény, ebben a kategóriában szinte kötelező a biztosítás a készülékre, ennek a díja a kisebb rossz egy leejtés esetén.
A P40 esetén hasonló maradt a matek, mint egy éve, a P30-nál. Maradt a 6,1”-os “flat”, azaz ívelés nélküli OLED kijelző, 60 Hz-en. Azt egyébként nem lehet mondani, hogy minőségben rosszabb lenne, mind a két esetben egészen korrekt a színvilág és a tavaszi napsütésben is megfelelő mértékű háttérvilágítással rendelkeznek a panelek.
A legszembetűnőbb változás mind a két készüléknél a szelfi kamera, pontosabban annak elhelyezése, hiszen egy széles, nem túl eszétikus punch hole néven csúfolt megoldást kapott, ami előnyöket és hátrányokat is hozott. Azzal, hogy nincs notch, sikerült a keretet mindkét modellnél jobban elvékonyítani, mint az elődöknél. Ez a P40 Pro esetén néha még szokatlan is, ha pl. a P30 Pro után veszem a kezembe, már-már futurisztikus jellegű. Ezzel a kijelzőbe vájt megoldással nekem személy szerint két bajom van, egyrészt, hogy világos háttérnél nem túl esztétikus, bár teljes egészében megszokható, szóval ez nem olyan para, az elhelyezése viszont lehetne jobb. Elég nagy a távolság a felső keret és a kivágás között, ami azt eredményezi, hogy a felső rendszersáv magassága megnő és kialakul legfelül egy vékony, sok esetben kihasználatlan sáv. Játékok esetén ez annyira nem feltűnő, de például egy Facebookozás, vagy éppen böngészés során ennyivel is kisebb a hasznos terület. Ez a megoldás kicsit ad is, kicsit el is vesz. Funkcionálisan nézve egyébként hasznos, hiszen duplázódhatott az előlapi kamerák száma. A P40 Pro esetében ez egy 32 megapixeles kamerát hozott és egy mélységérzékelő szenzort. Képalkotás szempontjából ami előrelépés ezáltal, az a 4K 60 fps-es szelfi videó, amire szerintem egyébként nagy szükség nincs, de van, úgyhogy akinek ekll, az használhatja. Ami viszont előrelépés és hasznos, az az autofókusz, ami már a P30 Pro esetén is hiányzott, így több távolság esetén is képes a kamera megfelelően fókuszálni. Mellé pedig a mélységérzékelő miatt a háttérelmosás is precízebb tud lenni, mint egy kamerával. Bizontsági okokból is jobb lett a kétkamera, hiszen így 3D-s arcfelismerésre váltott a P40 Pro, követve a Mate 20 Pro és Mate 30 Pro modelleket, míg a P30 Pro esetében csak 2D-s azonosítás volt. Ez elsősorban a biztonsági szint mértékét növeli, hiszen egyébként sebességgel már egykamerável sem volt gond a legtöbb esetben. A P40 esetén a főkamera azonos, a másodlagos kamera viszont csak egy infravörös szenzor, amit nem hív külön mélységérzékelőnek sem a Huawei. Emiatt kimaradt a az autofókusz belőle, de a többi nyalánkság változatlan.
Ha hátulról nézem meg a P40 szériát, akkor elkönyvelhetjük, hogy 2020. nem csak a koronavírus járvány éve lehet, hanem amikor a sok kamera miatt a gyártók eljutnak arra a pontra, hogy nem sok opció van a kameraszigetet egyedivé tenni, így távolról egy Galaxy S20 összetéveszthető egy Huawei P40-nel, de igazából még találni a piacon nem egy készüléket ezzel a dizájnnal. Ezeknek elsősorban mérnöki okai lehetnek. Nagyon sok, esztétikus elhelyezési lehetősége lenne a több kamera elhelyezésének (és itt nem a Nokia 9 Pureview megoldására gondolok), viszont a kamerasziget alatt sorra nőnek a komponensek (az 50 megapixeles UltraVision szenzor nagyobb, mint korábban bármikor Huawei-ben és a konkurens modellekhez képest is méretesebb). Mellette pedig helyet kér a nagy akkumulátor és minden más. Én is tudnék szebb elrendezést elképzelni, csak valószínűleg akkor máshol szenvedne csorbát ez, funkcionalitásban.
Visszatérve a dizán részére. A Huawei P20 Pro különlegessége a színe volt, a Twilight árnyalat mondhatni megváltoztatta a piacot, azóta akar bicolor hátlapot tenni a legtöbb gyártó a telefonjára. 2 év eltelt és van egy jégfehér árnyalatunk a két P40-es modellhez, ami egy gyönygyfehér alapot jelent, helyenként rózsaszínes, narancssárgás beütéssel, amely mozgatásra változik, ez főleg a hölgyek számára lesz nyerő. Mellette viszont a színek eltűntek, hazánkban legalábbis biztosan. Fekete és ezüst opciót kapunk. Az viszont igaz, hogy ezen két, semlegesebb árnyalat esetén vadítóan jól néz ki, hogy a teljes üveg mattított, ezáltal jobban taszítva az ujjlenyomatot és különlegessé, kicsit fémhatásúvá téve az egészet. Engem megvett az ezüst színű kiadás, nagyon jól néz ki, így az egyik szemem nevet. A másik viszont sír, hiányolom a látványos piros árnyalatot, a szép színámenetes kéket, vagy akár a P20 Pro, a Mate 20 Pro főbb színeit.
A fém keretek felpolírozott, tükröződő színeket kaptak, nincs színhez illeszkedő fényezés és a P30 szérián bevezetet “lecsapott”, teljesen lapos alsó és felső élt is elhagyta egy év alatt a gyártó. Az alsó élen középen USB-C-t találunk, egyik oldalán SIM tálcával, másikon hangszóró ráccsal, plusz kapunk egy mikrofon lyukat. A felső élen egyedül a P40 nyújt némi szimmetrikus látványt a másodlagos mikrofonnal, a P40 Pro esetén egy infra port is ide került
Ha a motorháztető alá nézünk, két dolgot állapíthatunk meg: a P40 Pro megkapott szinte mindent, amit megkaphat, a P40 pedig tovább dolgozik azon, hogy teljesítményben minél közelebb legyen a Pro verzióhoz és a különbség a méreten kívül tényleg az legyen, hogy egyes extra funkciókról kell csak lemondani benne.
A hardveres alapot tekintve mindkét modell ugyan azzal a Kirin 990 5G chippel operál. Ez erősebb, mint a Huawei Mate 30 Pro készülékben lévő Kirin 990, hiszen magasabb órajelen üzemel, mellette ami fontosabb, hogy két nagyteljesítményű és egy kisteljesítményű Di Vinci architektúrájú NPU magot tartalmaz, ezzel kínálva magasabb mesterséges intelligencia képességeket.
További közös tulajdonság, hogy mind a két készülék 8 GB rendszermemóriával rendelkezik, ez elsősorban a P40 számára hasznos előrelépés az elődhöz képest. Háttértárat tekintve igazi változások nincsenek, hiszen a P40 128 GB-tal, a P40 Pro 256 GB-tal operál és mindkét modell bővíthető NM Card memóriakártyával.
A P40 és a P40 Pro alapból 5G támogatással érkezett meg hazánkba, nem is készült belőle “csak 4G-s“ kiadás. Ez egy üzenet lehet úgymond a Huawei részéről, hogy ők készen vannak erre és kifejezetten komolyan is gondolják az 5G-s terjeszkedést, remélem, hogy a közeljövőben a hazai szolgáltatók is osztják majd ezt az elképzelést, hogy Debrecenben legyen lehetőségem érdemben is kipróbálni az 5G-t, ne csak annyit tudjak írni róla, hogy van. Hasonló újdonság, amelynek hazai kihasználása a szolgáltatókra vár az eSIM. Bár a P40 és P40 Pro egyaránt képes két fizikai SIM kártyát fogadni, lehetőség van egy fizikai mellett egy eSIM kártyát a hálózatra engedni. Ebből a szempontból kizárólag a Telekom kínál eSIM profilt hazánkban, ők is csak előfizetés mellé. Feltöltőkártyás ügyfeleknek nincs lehetőség rá, bár ez is több mint a semmi, vagy fogalmazhatnék úgy, mint a Vodafone és a Telenor eSIM támogatása, ami nincs jelenleg.
Nem csak az 5G és az eSIM számít olyan újdonságnak, amelyek nagyon jók lennének, csak kevésbé kihasználhatók, hanem a Huawei által fejlesztett Wi-Fi 6+ is. A P40 és a P40 Pro egyaránt kapott egy Kirin W650 nevű chipet, amely biztosítja, hogy a Wi-Fi 6 (korábbi nevén: 802.11ax) mellett a még gyorsabb, házon belül fejlesztett Wi-Fi 6+ megoldást is támogatja. Csak router nincs hozzá. Pontosabban létezik, az AX3 és AX3 Pro típusok, azonban ezek itthon nem érhetők el még, más router pedig nincs még ezzel a megoldással.
A P40 és P40 Pro akkumulátoros képességeit tekintve sok változás nem történt. A P30-as 3650 mAh-jához képest 3800 mAh-ra nőtt a P40 telepe. A P40 Pro esetében változatlan módon 4200 mAh-t teleppel gazdálkodhatunk. A vezetékes töltési sebességek tekintetében sincs előrelépés, a P40-nél a Huawei SuperCharge 22,5 wattos kiadását használhatjuk, a P40 Pro esetén a SuperCharge 40 wattos megoldását. Itt egyedül a P40 töltő adapterében történt változás, amely fizikailag kisebb lett, mint a korábbi 22,5 wattos adapterek, ezt részben úgy érte el a Huawei, hogy az eddigi 4,5 V 5 A helyett 10 V 2,25 A megoldással éri el a P40 esetében a 22,5 wattos maximális töltési sebességet. A P40 esetén nincs továbbra sem vezeték nélküli töltés, a P40 Pro készüléknél viszont ez fejlődött a P30 Pro modellhez képest, megkapta a Mate 30 Pro készülékben lévő 27 wattos töltési lehetőséget, amelyhez a CP61, CP62, vagy a CP39S típusú töltők kellenek, ezek mind aktív hűtéssel rendelkeznek, hogy megfelelő hőmérsékletet tudják tartani a készüléket a vezeték nélküli gyorstöltés folyamán.
Ha új P széria debütálás, akkor új EMUI részverzió. Így jött a P40-nel és P40 Pro telefonnal az EMUI 10.1 kiadás. Az Android 10 alapokra épülő rendszer a Huawei Mobile Services rendszerre épül és ha valaki még nem hallott róla, Google Mobile Services nincs rajta.
Alapvetően az EMUI 10.1 újdonságai egészen hasznosak lennének, felületi változás csak minimális van, viszont a legtöbb újdonság jelenleg még nem érhető el, az csak frissítés formájában válik majd elérhetővé a Huawei P40 szérián. Ilyen, a 3D AOD (a teszt írásakor még nem érhető el), a Hey Celia hangasszisztens (elsőnek 5 országban érhető el, Magyarországon nem), a MeeTime (a teszt írásakor még nem érhető el), a Huawei-ek között megosztott Galéria elérhetőség (a teszt írásakor még nem érhető el), az új vezérlőpanel a kiegészítők kezelésére (a teszt írásakor még nem érhető el), az új Huawei Cast+ (csak egy kínai tévé márkával működik, itthon nem érhető el). Tehát a legizgalmasabb újdonságokra még várni kell, hogy a P40 szériát választók valóban kipróbálhassák azt az új készüléken.
A Huawei Mobile Services-szel és az AppGallery-vel érkező modellek alap alkalmazásokat tartalmaznak előretelepítve, 3rd party appból viszont kevés van rajta gyárilag, helyette viszont gyárilag kap a felhasználó egy sor olyan mappát, amely alkalmazás ajánlásokat tartalmaz. Pontosan 6 kategória szerint vannak ilyen mappák (Legjobb alkalmazások, Üzleti, Szórakozás, Közösségi, Életstílus, Játékok). Ezekben a látható ajánlások nincsenek telepítve a telefonra, viszont megérintve letölthetők az AppGallery-ből. Ez nem újdonság, hasonló egy évvel ezelőtt már a P30 Prón is volt, viszont akkor még egy mappa formájában. Számomra kicsit agresszívnek tűnik ez a jellegű ajánlás.
A Microsofttal valószínűleg sikerült szorosabbra húzni a kapcsolatot a Huawei-nél, mert a P40 és P40 Pro is kapott előre telepítve Offie, Bing, Microsoft Hírek és Translator appot, amelyek szintén ajánlásként érhetők el elsősorban, de ezeket nem kell már letölteni, mert ott vannak. Illetve a billentyűzet appot is a Microsoft szállítja a Swiftkey-jel, bár ez évek óta így van.
Az EMUI 10.1 két felületi újdonságot hozott, ami a viszonylag kevés Mate Xs használó számára ismerős lehet, mert azon debütált.
Az egyik ilyen az osztott képernyős nézet, amely során két alkalmazás tud egymás mellett futni. Ez hasznos lehet például akkor, ha egy jegyzetet, vagy táblázatot kezelünk, mellette pedig a megnyitott böngészőből, vagy galériából további információkat érhetünk el, ráadásul szöveget, képet egyaránt kényelmesen mozgathatunk át egyik helyről a másikra. Na jó, ez annyira nem újdonság, ez a funkció a korábbi modellekben is benne volt, csak most hangsúlyosabban akarja azt kommunikálni a Huawei.
A másik, a multitaskingot segítő megoldás a lebegő ablakokban megnyitható appok. Ezek a meglévő alkalmazás felett, egy kisebb méretű felületen válik elérhetővé, ideális például, ha valamit kiszámolnék, nem kell bezárni az appot, egyszerűen megnyitom a számológépet ablakban, kiszámolom amit akarok, akár át is húzhatom a szerkesztett dokumentumba és zárhatom az ablakot. Az ablakos mód egy alkalmazás és az osztott képernyős, két alkalmazásos megjelenítés esetén is működik.
Ezeket a több-alkalmazásos és ablakos megoldásokat segíti a dock funkció. A kijelző széléről befelé húzva és ott tartva az ujjam, beúszik a dock felület, amelyről különböző alkalmazások nyithatók meg ablakban. Az alkalmazások listája, sorrendje szabadon felhasználható.
Az OLED panelhez köthető előnyökből több is megtalálható mind a P40, mind a P40 Pro esetében. Az EMUI-zel debütált a dinamikus sötét mód, amely nagyon jól működik, csökkenti az energiafogyasztást egyes esetekben és sokszor a szem számára is barátságosabb látványt nyújt. Ahogy fent írtam, AOD-t tekintve, azaz az Always on Display funkcióban sok változás még nincs. Vannak színes megjelenítések, amelyek képesek változni és a Huawei Témák appon belül további opciókat tölthetünk le. Viszont a legújabb, 3D-s megjelenésre még nekünk is várni kell, hogy egy frissítés elhozza ezt. Az AOD egyébként természetesen folyamatosan változtatja a pozícióját, ezzel csökkentve a beégés lehetőségét.
Hasznos funkció még a TÜV által hitelesített Szemvédelem mód, ami lehetőséget kínál a kékfény megszűrésére. Ez időzítve is kapcsolható, elsősorban az esti órákban hasznos.
A P40 Pro esetében újdonság a 90 Hz-es működés. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint ahogy sokszor demózni próbálják a gyártók, hogy az egyik készüléken, amely 60 Hz-es, minden szaggat, míg a 90 Hz-es kiadáson minden zökkenőmentes. A különbség első ránézésre minimális, alig érzékelhető a valóságban a különbség. A magasabb képfrissítés ellenére az üzemidő jó, gyakorilatilag azonos a P30 Pro képességével, viszont igény esetén átkapcsolható 60 Hz-es módra is a beállításokban a telefon, ezzel a Huawei is hosszabb üzemidőt ígér (persze ez esetben sem azt kell várni, hogy cserébe napokkal bírná tovább a készülék).
A P30 Pro készülék volt az első, amely kijelzőbe épített hangszórót kapott, ezt a tradíciót folytata most mind a két újdonság, mert nem csak a P40 Pro, hanem a P40 is megkapta ezt. Ennek előnye, legalábbis a P40 Pro esetén, hogy ha vizes is lesz a készülék, rögtön lehet megfelelő minőségben telefonálni, mi legalábbis jól fogjuk halani a másik felet, nem kell azt várni, hogy a hangszóró kiszáradjon. Persze hátránya is van, ezt nem lehet zehallgatáshoz használni, így a készülékek alsó élén lévő egyetlen hangszóró szolgál erre, sztereó hangzás nélkül. A hangerő mindkét modell esetén elfogadhatóan hangos, viszont érdekesség, hogy a sima P40 hangzása szélesebb tartományú, a mély hangokat jobban kiemeli, mint a P40 Pro esetén, emiatt azt kell hogy mondjam, a Pro modell szerepel rosszabbul ilyen irányból. A Huawei Zene alkalmazás egyébként kellemes, jól hangszálható felületű, online zenei streaming lehetőséggel. Ezzel egy a baj, hazánkban az ingyenes opció kifejezetten szegényes. Nyugat-Európában megkezdődött a Huawei Music zenei streaming előfizetéses konstrukciója, 10 euróért egy hónapban, valóban A-kategóriás dalokkal, viszont Magyarországon ez nem érhető el egyelőre, így ezzel is kapunk egy olyan funkciót, ami jó lenne, de nem használhatjuk ki.
Hol vannak az appok? Merülhet fel a kérdés jogosan, több szempontból is. Erre a Huawei hivatalos válasza az, hogy az AppGallery-ben. Ez a válasz egyik oldalról igaz, másik oldalról csak részben. Az tény, hogy sorra jönnek a kisebb és nagyobb nevek a Huawei alkalmazásboltjába, csak hogy néhányat soroljak, a Here WeGo navigáció, a Viber chat app, a TikTok közösségi felület, a Booking.com szálláskereső, a VLC for Android médialejátszó, az Asphalt 9 játék, az Opera Mini böngésző, vagy a Deezer zenei streamingszolgáltató. Az érem másik oldala a hiányzó nagy appok az AppGallery-ből, mint a Facebook, Messenger, Instagram, YouTube és lehetne még egy hosszú listát írni erről. Ez persze részben átmeneti állapot, valószínűleg idővel eléri a Huawei, hogy a többi szereplő is felkerüljön (jajj, még egy pont, ami miatt a jövőbe kell tekinteni).
Azokra az appokra, amelyek nem elérhetők az AppGallery-ben, az a Huawei kommunikációja, hogy húzd azt át a régi telefonodról a Phone Clone segítségével, vagy használt egy alternatív app store-t. Erre egy opció a MoreApps lenne egy alternatíva, ez azt tudja, hogy megmutatja, hogy csak beírjuk az appot amit keresünk és megmondja, hogy az elérhető-e az AppGallery-n, ha nem, akkor mutat más helyet, ahonnan letölthető.
Az AppGallery-n kívül eső appokat is két részre bonthatjuk. Egyik fele, amely telepíthető és működik is, másik fele telepíthető, de nem működik.
Nézzük a pozitív oldalát, ami működik. A Facebook, Messenger, Instagram gond nélkül működik és nincs is velük működésileg probléma. Ugyan így használható a LinkedIn, a Pinterest, a Waze, de még a Google Maps is, ugyanis igen, a Google térkép és navigációs alkalmazása is működik, igaz, ez esetben nem lehet bejelentkezni, viszont a térkép megy és navigáció is használható normálisan.
Vannak azonban appok, amelyek nem is működnek, mert azok működéséhez GMS kell. Az én, napi szinten használt alkalmazásaim közül ilyen például a Curve, vagy éppen a Google Analytics. Itt az optimális elképzelés, hogy idővel a fejlesztők adaptálják a HMS-t és így működni fog az alkalmazás. Erre lehet példa a Magyar Posta Sender! nevű applikációja, ami a napokban került fel az AppGallery-be, vagy a budapesti autómegosztó szolgáltatás, a Mol Limo, ami jelenleg a P30 Pro készüléken már látszik az AppGallery-ben, a P40 Prón még nem, ez azonban már egy jelzés, hogy a fejlesztők megkezdték a munkát, így várható, hogy hamarosan felkerül majd a HMS-en is működő verzió.
És mi az, amivel abszolút nem nyúlt mellé a Huawei? Az, amivel korábban sem, a kamera. A P40 és a P40 Pro sem mutat olyan szinten újdonságot, ami világmegváltó lenne. Helyette a tavalyi modellek kamerarendszereit adaptálták és azokat felesztették tovább.
Mind a két modell megkapta az Ultra Vision 50 megapixeles RYYB szenzort, amely fizikai mérete is nagyobb, mint az elődök esetén. A hasonlóság kb. itt ér véget a P40 és a P40 Pro között. A P40 ultraszéles látószöget biztosító kamerája 16 megapixeles lett, mellé pedig egy 8 megapixeles, OIS-képes, azaz optikai képstabilizátoros telefotó kamerával. A P40 Pro oldaláról már finomabbak az előrelépések. A széleslátószögre megörökölte a Mate 30 Pro Cine Camera szenzorát, ez egy 3:2 képarányú 40 megapixeles egység. Ezzel nagyon jó nagylátószögű képek készíthetők és a videózás során is ezt használja elsődlegesen a rendszer. A harmadik kamera a sokak kedvence, az 5x-os optikai zoomot biztosító megoldás, ami egy második generációs kivitelezés, 12 megapixeles SuperSensing (RYYB) szenzorral, illetve optikai képstabilizációval. A negyedik kamera valójában egy ToF szenzor, amely a távolságot érzékeli.
Ahogy általában igyekszem hangsúlyozni, ez nem azt jelenti, hogy ha valaki P30 Pro után vesz egy P40 Pro készüléket, akkor eldobja majd az agyát és az előző készülékének fotói gyagyinak hatnak majd. A P40 Pro képei bizonyos körülmények között érezhetően jobbak, de ezen esetben ezek nem feltétlenül sokszoros szorzóval mért dolgok, sokkal inkább apróbb finomságok, amelyek segítenek, hogy még kifinomultabb legyen a képalkotás.
Ilyen apró finomság például az, hogy klasszisokkal jobb lett a képstabilizáció optikai zoom esetén a P40 Próban, a P30 Pro mellett szemmel látható a különbség, illetve természetesen ezen a téren a képminőség is javult. A széleslátószögön is érződik a jelentős előrelépés. A tavalyi 40 megapixeles SuperSensing és az idei 50 megapixeles Ultra Vision főkameraszenzor között van ugyan diferencia, de nem nagy volumenű, ha valakinek nem szakavatott a szeme. És van persze visszalépés is, ezt is meg kell említeni. A P40 Pro makrói pl. érzékelhetően rosszabb, gyengébb minőségűek, mint a P30 Pro esetében.
Hogy teljesít akkor hát a Huawei P40 és a P40 Pro? Ha egy éve nem történt volna meg az amerikai szankció a gyártó ellen, valószínűleg most a kérdés az volno, hogy mennyivel veri el a Huawei a konkurenciát az új szériával. De lett amerikai szankció, van koronavírus járvány és még a gazdasági megszorító hatások is ezt követően fogják éreztetni magukat, amely komoly hihívás elé állítja a Huawei-t.
Ha a külső tényezőket nem nézzük, a Huawei nagyon jó készülékeket tudott letenni az asztalra, de. És ez a de igen hangsúlyos. A tesztben is olvasható számos olyan funkció, képesség, amit csak a közeli jövőben fog tudni kihasználni egy P40 tulaj. Emiatt takaréklángon égőnek tűnhet a start és kell pár hónap, mire minden beharangozott új funkció megérkezik, elérhetővé válik, használható lesz. Lehet-e Google szolgáltatások nélkül élni? Persze, hiszen akár okostelefon nélkül is lehetne, ha akarnánk. Persze ez nem ilyen egyszerű kérdés és a jövőben sem lesz az.
A Huawei P40 és a P40 Pro esetén hardveresen és minőségben a toppon van a két készülék, belekerült, ami kategóriájában elvárható. A külső tényezőkkel érdemben nem tud mit kezdeni a Huawei, amit lehetett, azt megtesz a gyártó, ami miatt egyáltalán nem nevehető rossznak egyik sem.
Az ár és a gazdasági helyzet miatt, valószínűleg a P40 nem fog nagy karriert befutni, hiszen a P30 Pro jóval olcsóbbat kínál szélesebb funkcionalitást, ráadásul GMS-t, plusz a 287 ezres ártartomány környékén a konkurencia ajánlatai is elég erősek. A P40 Pro viszont sok elégedett felhasználó kezében landolhat a jövőben. Persze a sok itt is idézőjeles lehet csak, hiszen a Huawei a lehető legnehezebb évében adta ki a P40 szériát.
