A P smart széria felel a Huawei-nél a középkategóriás innovatív megoldásokért, ennek a filozófiának pedig tesztem alanya, a 2019 nyarán debütált Huawei P smart Z tökéletes példája.
Ha egy rövid történelmet nézünk, az első Huawei P smart modell 2018. januárjának végén jelent meg, az első olyan középkategóriás modellek egyike volt, amely 18:9-es FullView kijelzőt kapott, illetve már az akkor még nem túl elterjedt Android 8.0-t futtatta (azóta Android 9.0-ra és EMUI 9.1-re frissült). Ezt követte egy évvel később a P smart 2019, amely a különleges kéttónusú hátlap mellett szintén a kijelzőre helyezte a fókuszt és a Dewdrop notch-ot hozta el a kategóriába.
A Huawei P smart Z is a kijelző terén folytatja az innovatív megoldások terjesztését, ez ugyanis a hazai piacon az első Ultra FullView kijelzős modell, amely elhozza szinte keret nélküli kialakítást, mellőzve a kamera bevágást, kivágást és a pop-up szelfi kamerával valami teljesen újat mutat.
Kifejezetten nagy
Az első érzésem, amikor kézbe fogtam a P smart Z-t az volt, hogy hű de nagy. Pedig a Mate 20 Pro és a P30 Pro modellhez vagyok szokva. Ezekhez képest kicsivel nagyobb a középkategóriás modell (163,5 x 77,3 x 8,8 mm), mellé pedig közel 200 grammos tömeg párosul. Ha a P30 Pro modellhez hasonlítom, amit napi szinten használok, akkor 5,5 mm-rel magasabb, 4 mm-rel szélesebb a készülék. Fizikailag tehát egyébként alig nagyobb, inkább a lapos képernyő adja az érezhetően nagyobb hatást, ellenben cserébe nagyobb is a megjelenítő, mint a csúcsmodell ívelt kijelzője. A P smart Z ugyanis 6,59”-os kijelzőt kapott. Ezt a hatalmas megjelenítőt az teszi mégis “elfogadható” méretűvé, hogy vékony keretekkel lett ellátva, valamint a sarkok lekerekítettek. A fejlődést jelzi, hogy a 2016-os csúcsmodell, a Huawei Mate 9 még szélesebb volt, igaz kevésbé magas, de csak 5,9”-os kijelzőt tartalmazott.
Az Ultra FullView kijelzővel tehát elérte azt a Huawei, hogy a korábbi csúcsmodellek fizikai méretei határán tud jóval nagyobb kijelzőt tenni a középkategóriás telefonokba. És a piaci trendek jól mutatják, ez kell az embereknek, a minél nagyobb telefon.
Az előlapon mondhatni nem is találunk mást, csak a 6,59”-os képátlóval rendelkező óriási kijelzőt, ami LTPS panelre épül és 1080×2340 képpont alkotja. A felső és két oldalsó keret keskenyebb, míg az alsó ezekhez képest némileg vastagabb, ennek azért van szerepe, mert így kevésbé sérülékeny az érintőpanel a fizikai behatásokra. A kijelzőt nem töri meg sem nagy notch, sem kicsi cseppformájú kamerasziget, nincs a kijelzőbe vágott lyuk a szelfikamerának, sőt még kamerát sem látunk a szelfiknek. Egyedül egy hangszóró helyezkedik el a kijelző felett, az is szélesen elnyújtva, alig láthatóan. A kamera magától fog kiugrani felülről – de erről később írok még. Egy igazi hiányosság lehet a P smart Z előlapján, az az értesítési LED, amit valószínűleg lesznek akik hiányolnak és annak fényében tényleg kár érte, hogy nincs always on display funkció sem.
A hátlapot megnézve egy felül, középen elhelyezett ujjlenyomat olvasóval találkozunk, amely a biometrikus azonosítást segíti, ez jobb és bal kézzel is kényelmesen elérhető, a nagy méretű készülékház ellenére is sikerült úgy elhelyezni, hogy ne legyen kellemetlen az elérése. A kamera rendszer és maga a hátlap elrendezése elfektetett dizánt kapott, pont úgy, mint az összes P-szériás modell a Huawei P20 sorozat megjelenése óta. Ennek megfelelően a jobb felül elhelyezkedő kamera rendszer mellett (fekvő nézetben) még egy vaku van, illetve egy AI Camera felirat, jelezve a Kirin 710F-hez és EMUI 9-hez tartozó mesterséges intelligencia képességeket.
A hátlap üveghatású ránézésre, azonban kézzel fogva rögtön érezhető, hogy valójában műanyag. Ami előny, hogy sokkal ellenállóbb, mint a P smart 2019 esetében, jobb, minsőégibb a fogása és kevésbé karcolódik hamar. A két szélen oldalra ívelt. Hozzám tesztre éjfekete árnyalatban érkezett a P smart Z, mellette zafírkék és smaragdzöld érhető el hazánkban. A hátlap két részre van osztva, az alsó kétharmad és a felső egyharmad más textúrával rendelkezik a borítás alatt, amely jó megvilágítás esetén érezhető igazán. A fekete árnyalatnál ez kevésbé tetten érhető, de a zöldnél és kéknél sokkal látványosabb, csillogóbb kialakítást jelent.
Az oldalsó él is műanyagnak tűnik, bár abból egy jóval keményebbnek, fényes kialakítással. Az összeszerelési minőséggel nincs gond, precíz összeillesztés és ragasztás van a készülékben, emiatt már nem kell attól tartani, hogy egy középkategóriás telennál recsegést, ropogást kell tapasztalni, ilyenről nincs szó.
A Huawei P smart Z egyik megnyerő képessége a kijelző, már ha a méretről és a kialakításról beszélünk. A készülék 6,59”-os képátlóval rendelkező TFT LCD panelt kapott LTPS technológiával. A 19,5:9 képarnyú, Ultra FullView néven illetett megjelenítő 391 képpontot tartalmaz hüvelykenként, FullHD+ felbontásról beszélhetünk, ami 1080×2340 képpontot jelent. Egy hátrányát éreztem ennek a panelnek, az pedig hogy kültéren erős napsütésben nehezebben volt olvasható a képernyő a Huawei P30 Pro modellhez képest, ez az alacsonyabb fényerőnek köszönhető, illetve visszavezethető az LCD vs OLED, illetve a középkategória vs csúcskategória szintekre.
Összességében, ha beltéren használtam a telefont, vagy éppen nem direkt napsütésben próbáltam használni, egyáltalán nem volt rossz. A nagy kijelzőn jó volt Facebookozni, jól néztek ki a fotók, amikor visszanéztem őket, illetve a YouTube videók is szépen néztek ki, ebből a szempontból tehát multimédiás felhasználásra ideális volt a P smart Z. Igazából 1,5 év notch korszak után még fura is volt néha az, hogy az egész kijelzőt látom és felül nem lóg be semmi.
Friss rendszerrel, Android Q-ra készülve
Természetesen a Huawei P smart Z az aktuálisan elérhető legfrissebb Android kiadással jelent meg, ami ez esetben a 9.0 Pie rendszer jelenti, azonban egy korábbi bejelentésnek hála azt is tudhatjuk, hogy a következő főverziót, az Android Q-t is megkaphatja majd a modell. A tesztünk során a készülék még az EMUI 9.0.1 felülettel futott, a 2019. május 5-i Google biztonsági csomaggal s az STK-LX1 9.0.1.132(SP54C431E10R1P1) buildszámú szoftverrel.
Aki használt már Huawei telefont, tudhatja, hogy az EMUI felülete több ponton is jelentősen eltér a natív Android felületétől, bár ez nem feltétlenül hátrány, ízlések kérdése, hogy kinek hogy tetszik. Az alap, főoldalon keresztül elérhető alkalmazás nézet mellett természetesen van alkalmazáslista nézet is, amikor egy klasszikus menübe sűríti az összes appot és a főképernyőn csak az érhető el, amit a felhasználó szeretne. A főképernyőn egyszerűen hozhatunk létre mappákat, amelyek át is nevezhetünk. Az oldalak közötti lapozás animációja is állítható, ebből a szempontból elég sok személyreszabhatóságot ad a Huawei a felhasználók kezébe.
Nagyon sok “extra” appot kapunk előre telepítve, ezek nagy része a Huawei funkcióihoz köthetők, ilyen például a HiCare, amely elég sokrétű, ebben van a felhasználó útmutató és tippek, de szervizeléskor is nyújt segítséget és hibák elhárításában. Megtalálható rajta az AppGallery, a vállalat saját alkalmazásboltja, ezen kívül van többek között FM rádió app (internet nélkül, vezetékes headset csatlakoztatásával használható), Jegyzettömb, fájlkezelő, Biztonság mentés app, számológép és hangrögzítő is. A külső fejlesztők közül a Facebookot, a Booking.com-ot és az Amazon Shoppoing appot találjuk meg a telefonon előre telepítve.
Ismerős, de korrekt képességek
A készülékházon belül a HiSilicon Kirin 710F típusú nyolcmagos SoC-t találjuk meg. Ez a tavaly bemutatott Kirin 710 (Mate 20 Lite, P smart 2019, P30 Lite) kicsit módosított kiadása, információink szerint a fizikai tokozása tér el az F-fel ellátott típusnak a tavalyitól.
A 12 nanométeres gyártástechnológiának köszönhetően egészen energiahatékony SoC-ről van szó, amely négy Cortex A73-as magot kapott 2,2 GHz-cel és másik négy Cortex A53-as magot 1,7 GHz-cel, illetve tartalmaz egy Mali G51-es grafikus gyorsítót is. A chip ISP-jel (képfeldolgozó processzor) támogatja a mesterséges intelligencia alapú helyzetfelismeréseket.
A nyolcmagos processzor mellé 4 GB RAM került, amely standard jelenleg a P smart Z árkategóriájában. A 64 GB beépített tárhely optimális ahhoz, hogy sok média tartalmat helyezzünk el a készüléken, az jól jöhet azoknak, akik sokat fotóznak, vagy esetleg FullHD videókat 60 fps mellett rögzítenek. Ha esetleg kevés volna ez a tárhely, a média tartalmak tárolására microSD-vel bővíthatő a P smart Z, ezekből akár 512 GB-os kártyát is képes kezelni.
A különböző alap alkalmazások használata során nem volt radikális különbség a P smart Z és a P30 Pro között. Természetesen vannak appok, amelyek lassabban indulnak, vagy éppen játékoknál kellhet kicsivel többet várni a betöltésre. Azonban alkalmazásváltások között sincs szaggatás, akadozás, a görgetés teljesen sima, akadásmentes és összességében csak a rendszer használatát nézve nem érződik azt, hogy harmada egy csúcsmodell árának a készülék.
Multimédiás felhasználásban a hangázban kellett kompromisszumokat kötni. Sajnos csak mono hangzással rendelkezik, az alsó élen lévő hangszóró szól, a kijelző feletti hangszóró nem szól ha YouTube-ozunk, vagy valamilyen más videót, zenét, játékot indítunk. Ha elforgatva, vízszintesen használom a telefont, csak az egyik oldalról fog szólni a hang, azonban, a P smart Z mentségére szóljon, a P30 Pro is pont így műdköik. A hangerővel nincs probléma, elég hangosan szól, a természetessége már más kérdés, hiszen a mono hangzás miatt nem annyira multimédiás az élmény. A Huawei mellett szól azonban, hogy elérhető a sokak számára hasznos 3,4 mm-es audio (jack) csatlakozó, így a korábbi, hagyományos headsetek, fejhallgatók is csatlakoztathatók, mellette pedig Bluetooth headsettel is használható. Én a teszt során a Huawei FreeLace-t használtam a P smart Z-vel, ezzel kiváló volt a hangzása és nem éreztem különbséget, mint mikor a P30 Próval használtam.
Csak a kezem figyeld
A hátlapi ujjlenyomat olvasó rendkívül gyorsan és magas precizitással olvassa le az ujjbegyem, továbbra is azt állítom, hogy ezek a fizikai szenzorok még jobban tudnak működni mint az újgenerációs, képernyőbe épített ujjlenyomat olvasók, amelyet a Mate 20 Pro, a P30 és a P30 Pro is kapott. Valószínűleg ennek alapja az is, hogy mivel fizikailag kitapintható, könnyebb rögtön jó helyre illeszteni az ujjam. Régen nagyon szerettem és kényelmesnek tartottam a hátlapi szenzort, ezt továbbra is tartom, hogy természetesebben és gyorsabban használható, mint az előlapi megoldások. A biometrikus biztonsági megoldások tárháza sajnos itt véget ért, az elmúlt 1,5-2 évben nagy térhódítást nyerő arcfelismerés nem érhető el a telefonban, aminek a P smart Z egyik nagy újdonsága az oka, a felugró kamera. Mivel készenlétben nem elérhető a szelfi kamera, az arcfelismerés sokkalta lassabb lenne, mint az ujjlenyomat olvasó, vagy akár csak a PIN kód, így a Huawei alapból kihagyta ezt a kínálatból.
Nézzük viszont hogy mire jó és mire nem ez a felugró szelfi kamera. A P smart Z az első Huawei okostelefon hazánkban, ami motorikusan kiemelkedő előlapi kamerát tartalmaz. Ha a kamera alkalmazásban a hátlapiról előlapira váltunk, akkor kb. egy másodperc alatt kiemelkedik a felső élről egy kis modul, amely a 16 megapixeles fix fókuszos f/2.2 rekeszértékű lencsével ellátott kamerát tartalmazza. A rejtett kamera ellenállóságáról a Huawei úgy nyilatkozik, hogy 15 kg-nak megfelelő nyomsát kibír, 100 000-nél több alkalommal tesztelték a kiemelkedést és a visszahúzódást valamint képes -20 °C és +60 °C között működni. Az én saját tesztjeim az ellenállóságnak abban merültek ki, hogy kipróbáltam mi történik, ha elkezdem visszanyomni a kamerát a házba. Ekkor egy kis mértékű rugózása van a rendszernek, amdj egy bizonyos nyomáspont után automatikusan visszahúzódik a házba. Később ha újra átváltottam a szelfikamerára, ugyan úgy kiemelkedett.
A 16 megapixel kamera megkapta a 3D portré megvilágítás effekteket, amivel lehetőség van studiók fényhatásaihoz hasoló effekteket hozzáadni a képekhez. Az előlapi kamera esetén is elérhető a helyzetfelismerés, így ha szabadban, vagy éppen egy szobában készítek szelfit, tudja azt a telefon és ahhoz állítja be a képet. elérhető a háttér elmosás is, ez főleg portré módban hasznos. Kültéri fényben viszonylag jól körbe tudta vágni a fejem a háttér elmosásához, bár egy nagyon halvány glóriás effekt látható volt még. Sajnos az előlapi kamera a HDR-t nem támogatja, ez akkor hiányozhat, ha a hátunk mögül nagyobb fény áramlik be.
A hátlapon lévő kamera rendszer a középkategóriában régóta bevált megoldást használja. Van egy főkamera, amely ez esetben 16 megapixeles, ez felel a színekért és a részletekért, illetve van egy másodlagos, 2 megapixeles szenzor, ami a portré módhoz és a háttér elmosáshoz kell a mélységélesség méréséhez. A P smart Z-nél is fontos szerepet kap a mesterséges intelligencia, összesen 22 különböző jelentetet és témát tud felismerni. Tájképeknél, naplementénél, szövegnél, autónál, személynél és virágoknál, fáknál ez egészen jól működött, illetve Hugót, a kis francia bulldogomat is egészen jó százalékkal ismerte fel és azonosította a kamera rendszer, hogy ennek megfelelően állítsa a beállításokat.
A kamera alkalmazás nagyon sok beállítási lehetőséget kínál, megkapta többek között az éjszakai módot, állvány nélküli hosszú záridős exponálással (AIS), illetve a Pro módot is (RAW nem készíthető vele). A P30 Pro, vagy éppen a P30 Lite modellekhez nem hasonlítható a fotózási képességei, inkább a P20 Lite, Mate 20 Lite, P smart 2019 vonalhoz lehet hasonlítani a korábbi dupla kamerás megoldás miatt.
Jó megvilágítás mellett nagyon szép tájképeket, természetfotókat tudott készíteni, a virágokat, leveleket közelről szépen örökíti meg, ezeknél a háttér elmosása is jól működött. Makrót kb. 5 cm-ről lehet vele lőni, hogy éles legyen a tárgy. Viszont a középkategóriában még kell fotózásnál kompromisszumokat kötni. Hugót akkor tudtam szépen lefotózni, ha nyugton maradt, ugrálás közben már elmosódik a kép. Az éjszakai, 5 másodperces kézből készült képek esetén elég zajos a felvétel, azt viszont el kell ismerni, hogy így is jóval többet lehet a P smart Z-vel fotózni, mint azon középkategóriás modellekkel, amelyek nem tartalmaznak AIS-t.
Hol a töltő? Minek?
Ma sok felhasználó problémája a telefonja üzemideje, azt gyakran kell tölteni, hamar lemerül, stb. A P smart Z viszont nem ilyen, nagyon jól merít a felsőkategóriás modellekből, megkapta az azokból ismert hatalmas 4000 mAh kapacitású akkumulátort. Ezzel az én felhasználási szokásaim mellett kb. 1-2 napot tartott ki, egyébként pont annyit, mint a P30 Pro. Ha sokat használtam, nap végére már fel kellett tenni a töltőre, de ez 6-8 óra képernyőidőt jelentett, WiFi és mobilnet mellett. Egy átlagos munkanapon viszont estére 55-60% körül maradt és másnap kora délutánig nem volt probléma azzal, hogy hol van a töltő.
Amit sajnálok, hogy a P smart Z a nagy akkumulátor ellenére sem támogatja a gyorstöltést, 5 V 2 A töltőt kapunk vele és 10 wattal tudjuk csak tölteni. Általában éjszaka töltöm a telefont, itt mindegy a töltési idő, de ha elfelejtem éjjel tölteni, reggel pedig indulás előtt látom, hogy 18%, akkor azért hiányzik a SuperCharge és a gyorstöltés lehetősége. Annak viszont örülök, hogy végre ez a középkategóriás modell is USB-C portot kapott, remélem a jövőben nem erőlteti a Huawei sem a microUSB-t már a telefonok esetén.
A Huawei P smart Z az év elején bemutatott P smart 2019 utódjaként is felfogható, bár inkább egy testvérmodellként tekintenék rá. A hatalmas kijelző, kiugró és egyedi szelfi kamera és nagy akkumulátor miatt elsősorban a Z generáció kezében tudom majd elképzelni, azon fiataloknál, akik telefonnal a kezükben kelnek és fekszenek (persze én is elég sokat nyomogatom a telefonom).
100 ezer forint alatti nyitó árával a P smart Z egy teljesen elérhető modell a fiatalok számára is és a főbb képességei miatt ideális választás is lehet számukra. Vannak hátrányosságai, mint bármelyik telefonnak a piacon, azonban ezekkel egyet lehet élni és a P smart Z összességében sokkal jobban szerepelt nálam, mint vártam, főleg hogy a P30 Pro modellről váltottam át a teszt erejéig.
